A bor
A bor főként szőlőből vagy egyéb gyümölcsből esetleg mézből készülő alkohol. Nem lehet pontosan megmondani hogy honnan indult, de egyesek azt monják hogy csak a Rómaiak fedezték fel, de én is és a többség is úgy gondolja hogy sokkal korábbról származik. Az évszázadok során nem sokat változott. Elkészítése nem szaktudást, hiszen ennyit mindenki meg tud tanulni, inkább tapasztalatot, jóféle szőlőt és odafigyelést igényel. A szőlőszemekből kipréselt levet amit mustnak nevezünk leszűrve hordókba helyezzük és az egy idő után megerjed. A bor minősége és mennyisége főleg a napsütéstől függ és a csapadéktól. A cukorfok később növelhető hozzáadott cukorral, emi egyeltalán nem ront a bor minőségén, csak ugye meg kell fizetni, és ha nagy mennyiségekről beszélünk, akkor ez a bizony egy kisebb vagyon.
A bornak nagy kultusza van magyarországon, szinte mindenhol hallhatjuk hogy mikor vannak borhetek. A nagyapám azt mesélte hogy már senki sem tudja mióta van bor magyarországon. A magyar borok sok díjat nyertek mint például a Tokaji aszú, Egri bikavér hogy néhány nagyobb nevet említsek.
A bor fajtái:
- Az asztali borok többnyire a síkvidéki telepítésű borszőlőből készített különösebb fajta- és tájjelleg nélküli tömegborok. Névként alkalmazható általános vagy fantázianév, a borvidékre nem utaló termőhely, fajtanév külön-külön vagy együttesen. Ilyenek, pl.: Pincemester, Asztali vörös, Asztali fehér, Kadét fehér, Lőrinc barát bora, Koccintós.
- Tájbornak nevezhető az olyan szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a címkén feltüntetett termőhelyről. Fajtái többek között: Alföldi kékfrankos, Duna melléki kékfrankos, Duna melléki chardonnay, Balaton-melléki Irsai Olivér, Észak-dunántúli zöld veltelini, Dél-dunántúli zweigelt, Felső-magyarországi hárslevelű, Felső-magyarországi leányka.
- A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. A termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítési módra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell felelnie az elnevezésnek és a jelölésnek.
- Olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termelői kezdeményezésű, egyedi szabályozású termék. A védett eredetű bor földrajzi eredete egyedileg a borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre határolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technológiája és kiszerelése egyedileg szabályozott. A védett eredetű bor készítésekor a must cukortartalmát növelni, a savtartalmát kémiai úton megváltoztatni nem szabad. Értékesíteni csak a szüretet követő év augusztus 20-ától lehet. Védett eredetű bornak számítanak a tokaji borkülönlegességek, az egri borvidéken a Debrői hárslevelű és az Egri bikavér, a Kunsági borvidéken az Izsáki Arany Sárfehér, a Nagy-Somlói borvidéken a Somlói furmint, a Hárslevelű, a Juhfark és az Olaszrizling.





